Gondoltam, írok Nektek egy keveset, hogy ne unatkozzatok.

Most egyedül vagyok itthon, Miki mától éjszakás. Aminek valójában örülünk, mivel így tudok aludni, nem kell a horkolást hallgatni :P, és 2 körül már fel is kel, és miénk egy szabad délután, egészen este kilencig kb :) Na jó, nem horkol, csak hangosan szuszog:P

Viccet félretéve, ha az időt nézzük, így tényleg sokkal többet tudunk együtt lenni, és sokkal több programon tudunk részt venni, mintha nappal kellenne bennt lennie reggel 9től du 5ig.

Itt a boltok 6kor bezárnak, maximum a superspar van nyitva talán fél 8ig, így délutánonként jön jól a szabadidő. És persze a péntek, amikor semmi dolgunk, és kezdődhet is a hétvége.

Az internet itt elég rossz, most is 3Gvel netezek, nyitott teraszajtónál, ha behúzom, már elmegy a net, a szobában pedig esélytelen, hogy felvegyem a kapcsolatot a külvilággal.

Tegnap elmentünk bowlingozni a többiekkel - mától, már nyolcan vagyunk,tegnap hatan voltunk - a Monte Casinoba. A legviccesebb az, hogy mezítláb játszottunk. A pultos csaj,akinél kifizettük a pályát, kérdezte, hogy kérünk-e cipőt. Ami furcsa, hiszen Magyarországon, azt kérdezik, hányas cipőt kérsz, nem pedig azt, hogy szükséged van-e rá. Így nemmel feleltünk. És csodák csodájára nem mi voltunk az egyetlenek, akik cipő nélkül  játszanak, talán csak 2-3 fekát láttam,akik nem mezítláb gurítottak. És higgyétek el, sokkal jobb volt így, mint abban. :)

Azt még el akartam mesélni, hogy nekem nagyon furcsa volt azzal szembesülni, hogy nincsen tömegközelekedés - metró, villamos, troli, de még egy busz sem. Itt vagy kocsival jár az ember, vagy pedig gyalog. Számtalan fekát láttunk már dobozzal, szatyorral a fején, sétálva, olykor-olykor gyerekkel a kezében. Sokszor cipő nélkül. Már megszokott látványossággá váltak az út mentén kóborgó mezítlábas négerek. Csak azt nem értem, miért nem járnak bringával? Tudod, ki gyalogolna órákon át... :) Mert ugye Johannesburg hatalmas, simán van kétszer akkora, mint Budapest. Nem magasak az épületek, hanem hatalmas területen fekszik a város. Eddig Sandton cityben láttam csak nagy épületeket, de az sem olyan volt nyilván, mint New York, de legalább azt élveztem, hogy a kocsiból nem láttam a tetejüket.

Viszont történt egy szuper dolog. Amint kijöttünk a művészboltból, amit nagy örömömre megtaláltunk, besétáltunk egy galériába. Egyből lebuktam, hogy artist, meg minden, erre kaptunk egy névjegykártyát, ahová valószínűleg mehetnek is a festményeim. Amúgy röhejes árakat láttunk, ezek után simán 1000 randért adom a legkisebb képemet..

Nos, egyelőre ennyi, még jelentkezünk:)

N

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.