2014 elejen nagy valtozas elott alltunk. Egyreszt alig egy honapja probaltuk felfogni, hogy szulok lettunk, masreszt 3.5 ev utan epp hazakoltozoben voltunk Del-Afrikabol, harmadreszt tudtuk, hogy 2-3 honapunk lesz otthon mire tovabbi 2-3 evre Nemetorszagba koltozunk.

Nemetorszag relativ kozelsege miatt egyertelmu volt szamunkra, hogy autozgatunk majd. Terveink szerint amilyen gyakran csak lehet haza jarunk. Erre a celra kellett autot vadasznom 10 000 km-es tavolsagbol. Nem egyszeru, es boven kockazatosabb helyzet, mint szerettem volna. Foleg, hogy akkor sem voltam egy rutinos autovasarlo.

Azt nagyon hamar eldontottem, hogy kombi lesz. Tolem a SUV kategoria messze van, mint a hold, a kisbusz vonalat meg feleslegesen nagynak gondoltam. Ennel kisebb meg szoba sem johetett. Eleg volt csak korulneznem a szobaban. A felig pakolt dobozok, es a meg csomagolasra varo cucc hegyek kozott tudtam, hogy meg gondos tervezes, es szanalas utan is fejvakarva probaljuk majd betetriszezni magunkat a negy kerek koze.

Elso korben osszeszedtem egyaltalan mik johetnek szoba. Meglepo modon az elsodleges parameter a csomagtarto meret volt. Ezen kivul meg fontos volt, hogy fiatal, megbizhato legyen. Idoszukeben nem lett volna idonk pofozgatni, egybol hadrendbe kellett tudnunk allitani. A diesel nagyjabol adta magat. Akkor meg hire sem volt a diesel botranynak, es 90 szazalekban autopalyan hasznaljuk, ahova meg mindig ez a legjobb valasztas.

Ennek megfeleloen elso korben a Passat, Superb, A6 triumviratus kerult elo. Utobbi az araval rogton ki is esett, elozo ketto az asszony szurojen nem ment at. "Ez a Passat olyan szurke, semmi izgalmas nincs benne, a Superb meg ugyanez pepitaban." Mondjuk ezzel nem is tudtam vitatkozni.

Ezutan japan vizekre eveztem. Accord, Avensis, Mazda 6 hirdetesek hizlaltak fel a bongeszoben nyitott tabokat. Egy Subaru is felkuszott a listara. A 240 pacival hajtott Legacy makacsul tartatta nyitva magat a legvegsokig, annak ellenere, hogy ugy is tudtam, hogy a jozan esz gyozni fog a sziv felett. Itt mar a csalad feminin resze is talalt elfogadhato formakat, belso tereket. A Mazda 6-ban kozos nevezore is talaltunk, itt viszont pont a legfontosabb adat, a pakolhato literek szama volt az atlag alatt.

Na fussunk meg egy kort, hatha talalunk meg valamit. Mondeo? Hmm nem is rossz, Insignia, szep szep, de mennyire megbizhato ez? Chrysler 300 C? Ur isten 772 literes puttony..lehet aludni is tudnank benne, mig a trailerre varunk valahol Passau kornyeken.

i40? Letezik ilyen? Mi ez? Hyundai. I20-ast hajtok evek ota Afrikaban, es imadjuk..nezzuk meg ezt jobban. Felszereltsegben megeszi a mezonyt reggelire. 5 ev gari. Ha ket evesen megvesszuk, meg mindig marad harom. Ez megbizhatosagi szempontbol nem elhanyagolhato tenyezo. Szep is, izgalmas is, nagy is. Rovid ido alatt talaltam is egy Premium-ot borulesekkel, 1.5 evesen, 55 000 kilometerrel, olyan aron, hogy azonnal telefonalni kell.

Meg megvan. Havernek telefon, menjen el nezze meg. A felni itt ott karcos, valoszinu kozeli ismerettsegbe kerult neha a patkaval, de ez egy uj auto, azt leszamitva tipp topp minden. Meg gyorsan egy utolso szures. Mar csak egy ket Mondeo, es Mazda 6-os maradt nyitva, es persze a Subaru Legacy. Ezt zartam be utoljara, Ezzel el is dolt.

A tulaj rugalmas volt. Mivel meg volt egy bo honap mig hazamegyunk, addig egy nevleges foglaloval megvar minket a garazsban. Miutan hazaertunk, az elsok kozott rendeztuk a papirtologatos jatekokat. Jo par Deak Ferenc tavozott tolunk, mire buszken gurulhattam hazafele az uj csaladtaggal.

Negy eve hasznaljuk mar. Kozel 100 000 km-t raktam bele. A nemet kaland vegul csak 1 evig tartott, azt is megszakitasokkal, de azert volt lehetoseg kihasznalni az auto adottsagait. Nem is okozott csalodast. Az elsodleges szempont a pakolhatosag volt. Teljes erteku hatso sorral (anyu a gyerek mellett ult hatul) is elfert benne 2 nagy borond, egy hordozhato kisagy + matrac, babakocsi (nem a kisebb fajta), hutotaska, furdeto kad, plusz aprosagok. Egyszer megprobaltuk csak a hecc kedveert atpakolni apam VII-es Passatjaba. Az papiron szuk 50 literrel tagasabb, megsem jott ki a matek. Amin meg en is meglepodtem, az IKEA-bol elhoztam vele egy kettes kanapet, es egy fotelt. Igaz fel oraig ment a tili toli, mig minden befert, es a jobb tukrot se lattam nyakamban a terdeimmel, de szerintem a nagyobb SUV-ok barmelyike elverezne a feladaton.

Masreszrol ez egy modern karavan. Az egy dolog, hogy a 70 literes tankba olyan 85-90 liter is belemegy, ha kell, amivel mar minden gond nelkul elerheto volt a Dusseldorfi vegallomas, de ezen a cirka 1200 km-en altalaban 2-szer alltunk meg, es nem azert, mert kenyelmetlen volt mar az ules. Itt azert segitenek az extrak. Elektromos ules, derektamasz anyosulesen is, ulesfutes elol, hatul, meg a kormany is futheto. Meg az automata klima, lampak, ablaktorlok, hogy azzal se legyen gond. Csak birjon ebren maradni az ember ilyen keves inger mellett.

A kicsinek tartott, de erosebbik 1.7 literes motor 136 lova minden panasz nelkul huzza a sulyos mazsakat. Nemet autopalyan sem riad meg az erosebb hazai tarsaitol. 150 feletti temponal jon csak ki a kulombseg. Es a Matraban is elmeny vele kanyarogni. Nem is olyan szomjas. Autopalyan nem ker tobbet 6 liternel 100 km-en, amig a tetore pakolt bringa el nem rontja az aerodinamikat. Varosban azert ez konnyen megugrik 8-9 literre is, de hat nem is oda valo.

Vannak azert bajok is. Az elso generacios NAVI, tapipados csoda mindent tud, csak megfeleloen erzekelni az ujjakat nem, ami valljuk be eleg erossen korlatozza a hasznalhatosagat. Valamint nem minden menupont alatt lathato az ora. Es mivel sajnos mashol nincs, ez eleg zavaro tud lenni. Ugy tudom ezt kesobb javitottak, de meg nem volt szerencsem hozza. Az automata valto neha egy hajszallal lassabban veszi a lapot, mint szeretnem, amikor a valto fulekkel jatszadozom, de a gazpedal alatti "csakazert is" gomb karpotol ezert :) Ezen kivul sok rosszat nem lehet mondani ra.

Muszakilag is megbiszhatonak bizonyult az evek soran. Kopo alkatreszeken felul volt egy garanciaban cserelt hatso felfuggesztes (tipushiba volt visszahivasokkal), es egy elfaradt, csopogo vizhuto erett meg a cserere.

Egyszer egy kulfoldi munka soran volt alattam huzamosabb ideig egy Mazda 3-as. Ez, es erre alapozva a 6-os meg mindig motoszkal a fejemben, foleg az egyre jobb es jobb skyactive miatt, ami a diesel hisztit figyelembe veve lehet alternativa. Mindenesetre egy percig sem bantam meg, hogy a viszonylag ismeretlen i40-esre esett a valasztas.

Itt ulok Wenatcheeban, Washington allamban. Szep napsuteses, de egy kicsit szeles delutanon, a TMO adatkozpontjaban. Gyonyoru kilatassal a varost korulolelo hegyekre. Meg itt ott ho boritja a csucsokat, pedig lassan mar majus kozepe van. A gondolataim viszont mashol jarnak. 2011 novembereben volt az utolso bejegyzes a blogon. Lassan ot eve mar. Mennyi minden tortent azota !?..es megis. Itt vagyok a vilag masik oldalan, egyedul. Csak ugy mint akkor, amikor ezt a blogot elkezdtem irni. 2008-ban.

Pedig mar ugy volt, hogy szogre akasztjuk az utibagyut. Uj helyre kerultem, ahol majd nem kell utazni. Legalabbis nem annyit, es nem ugy mint elotte. Sikeres valasztas volt :P Ez mar a masodik ut az uj helyen. Januarban mar sikerult egy ropke hetre Madridba utazni. Gyorsan ki kellett segiteni a projectet. Egy honap lett belole. Ez amolyan Ericssonos megkozelites :) Harom honapra ra pedig ismet egy uj foldreszen jarok..karnyujtasnyira egy uj ocean partjaitol.

Azt gondolom, most már tényleg említésre méltó az internetünk, így mindenképpen megérdemel egy külön bejegyzést.

Amikor megérkeztünk, már akkor tudatosítani kellett magunkban, hogy itt bizony nem úgy működnek a dolgok, mint Európában, mint otthon. Nincsen normális net, csupán a 3G, amit a régi, iPhone3-mal értünk el egy ideig, amíg nem kaptuk meg a Sony Ericsson modemet. Tehát kaptunk egy MTN-es kártyát, amivel szörfölhetünk az interneten. Ami, enyhe túlzás, ugyanis napközben szörnyen lassú, éjjel 2-kor viszonylag jó - de hát, nem mindig bírok addig fennmaradni ezért.

Aztán az iPhone3 úgy döntött, felmondja a szolgálatot, és nem hajlandó továbbra is együtt dolgozni az MTN kártyával, így elhagyott bennünket. Így nem maradt más választásunk, mint munkába szólítani a Sony modemet. Ami sajnálatos módon egy ócskavasnál csak néhány hajszállal jobb. Szóval lényegében használhatatlan. A szobában nem hajlandó működni.

Ezek után úgy döntöttünk, hogy akkor inkább veszünk egy másik modemet, hátha az beválik. Így hát el is látogattunk a közeli MTN-be. De miután közölték velünk, hogy csupán 1200 ZAR-ot kellene otthagynunk, a szívroham elkerülése végett villámgyorsan távoztunk.

Mitévők legyünk? - gondolkodtunk, ugyanis ennyit még elszámolni sem lehet az Ericssonnál. Így hát vettünk inkább egy sima Vodacomos sim kártyát, és kipróbáltuk otthon, hogy a Sony felismeri-e. De csalódnunk kellett, mert bebizonyosodott, hogy ez a modem nem kártyafüggetlen.

Irány a Vodacom! Ott is a modem után érdeklődtünk, de sajnos az olcsóbbik példányt nem tudták felajánlani, mivel nem tartottak raktáron egy darabot sem, és bizonytalan ideig nem is árulták. Ellenben gondolták, rábeszélnek minket a hűségidős - 1-2 év - ám de nem túl drága internetre. Viszont azt nyilván nem fogadtuk el.

Ezek után számtalan johannesburgi számítástechnikai üzletben a kártyafüggetlen modem után érdeklődtünk. Nyilván nem árulnak ilyet sehol!

Ezek után már teljesen kétségbeestünk, hogy akkor mi lesz velünk, vagyis leginkább velem,mert Miki tud az Ericssonból netezni, bár azért nyilván neki is szüksége van rá itthon is.

Eszünkbe jutott még egy ötlet, amit egyébként is el akartunk már intézni. Vegyünk valamelyikünk, vagy mindkettőnk számítógépébe egy expressz cardot, amibe bele tudjuk helyezni a Vodacomos vagy akár az MTN-es sim kártyát, és megoldódik a probléma. (Egyébként Miki céges gépében van ilyen, de hát én azzal ugye nem érek el semmit, mivel azt viszi magával éjjelente.) Így hát az Ericssonban gyorsan megnéztük, hol lehet South Africában ilyen ketyerét beszerezni. Átböngésztünk rengeteg oldalt - de nem találtunk! Ilyenkor van az, hogy: THIS IS AFRICA!

Nem voltam hajlandó ebbe beletörődni, viszont tanácstalanokká váltunk.

Majd egy hétvége előtti napon, amikor fürdőruhát keresgéltünk a Fourways Mallban, hirtelen ledermedtünk egy sportbolt kirakata előtt! Jé, egy Vodacomos modem 400 ZAR-ért! Azonnal be az üzletbe! Nagyon vidámak lettünk, ugyanis azt gondoltuk végre vége az internet dilemmának.. De sajnos nem...

Itthon kipróbáltuk, mindegyik gépen, de nem volt hajlandó az együttműködésre... Az idegroham felerősödött, irány vissza a Vodacomba. A kedves eladófiú legalább fél órán keresztül próbálkozott, majd megállapította, hogy ez a modem nem kompatibilis az én számítógépemmel. Azt a tanácsot kaptuk tőle, hogy vigyük vissza, fizettessük ki velük, majd jöjjünk be újra, és LÁM! Már lehetett kapni az 500 ZAR-os modemet. Ami igaz, hogy kártyafüggő, de már úgyis rendelkezünk Vodás kártyával.

Így hát visszavittük a sportboltba a modemet, visszakaptuk az árát - ami nem volt egyszerű! - és boldogan tértünk haza az újonnan szerzett megfelelő szériaszámú Vodás modemmel, telepítve a Vaio-ra.

És milyen meglepő - nem működött! Másnap irány vissza, újratelepítés, működés. De itthon nem ment továbbra sem, csak az üzletben... Így hát Miki Apple-jével próbálkoztunk. Azt vittük be, arra telepítették rá, és azt használtam itthon esténként. Egy darabig.

Mivel pár napja újra nem akar működni -  benn a szobában.Így hát visszakényszerültem a Sonyra, ami jelen pillanatban "jobban" szuperál...

Szóval, ezt elolvasva, ne lepődjön meg senki, ha nem vagyunk fenn szinte sehol...

Viszont történt egy hatalmas csoda, ami mondjuk valószínűleg csak jövőhéten vagy ki tudja mikor lesz aktuális. Bevezették a Cedar Hillbe az ADSL-t, szóval ezzel megoldódnának az internet problémáink. A papírügyeket már elintéztük, most arra várunk, hogy kopogtasson is valaki az ajtónkon. Bárcsak ez minél hamarabb megtörténne! De azért azt hozzátenném, hogy még az adsl sem lesz olyan jó, mint otthon a legolcsóbb. De legalább lesz. Ha tényleg lesz...

A hétvégén végre valahára ellátogattunk a gyönyörű óceánpartra, amit már azóta izgatottan vártam, mióta úgy döntöttem, én is meglátogatom ezt a kontinenst.

Durbanbe vettünk az irányt, és amint a srácok hazaértek, már meg is kezdhettük a 6 órás autó utunkat. Sajnálatos módon a délután öt órai indulásunkat keresztbe lőtte a forgalmi dugó,ami nevetséges módon mindig az ellenkező irányban szokott előfordulni. Most a kedvünkért mi is részesei lehettünk ennek. Éppen ezért csak éjszaka fél 1-re értünk a szállásunkra.

A sötétség miatt nem lehetett látni szinte semmit,de amint felkelt a nap,és 8 órakor kikukucskáltam az ablakon, gyönyörű látvány tárult elém. Amit még tetőzött a reggeli közbeni kilátás. El bírnám viselni hosszútávon, amint a tükörtojást falatozva merengek az Indiai óceánra...

A kissé borús időjárás szerencsénkre hamarosan 30 fokos napsütéses idővé változott, így a kagylógyűjtés, rákfényképezés után azonnal be is pattantunk az autóba, és a strand felé vettük az irányt. Napoztunk, hullámokon feküdtünk, lepirultunk, kalapot vettünk - kemény 30 randért:)... szóval nagyon jól éreztük magunkat.

Majd természetesen az esti braaiira felkészülve elmentünk bevásárolni  a közeli Pick n Pay-ba. Sikerült megint egy halom kaját megsütni, amiből még a fekete háziúrnak is jutott. És nem mellékesen, ismételten becsókoltunk majdnem egy üveg Tequilát négyen, néhány Savannah kíséretében :)

Vasárnap sajnos nem sütött ki a nap, hiába reménykedtünk, bár a lepirult bőrünknek valószínűleg nem is kedvezett volna. Így hát ellátogattunk az óceán partján levő Shaka Marine World-be, ami jó idő esetén dupla élvezetet nyújt. A hamarosan esőre fordult idő miatt az élménycsúszdákat nem próbálhattuk ki, helyette viszont láttunk cápaetetést, fóka-,és delfin showt, és számtalan érdekes tengeri állatkát. Hihetetlen élmény volt!

Ezek után elhatároztam, hogy addig nem megyek haza, amíg nem kóstolok cápahúst, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lehet az íze. De majd legközelebb, akár januárban.

Este még begyújtottuk a vízipipánkat, és egy közepesen hosszú Solo játszma után nyugovóra tértünk, ugyanis hétfőn hajnali 5-kor már várt minket a reggeli. Kénytelenek voltunk ilyen korán elindulni, hiszen este már dolgozni kellett.

Viszont sajnálatos módon sikerült ottfelejtenünk a hosszabítónkat a szobában. Majd arra jöttünk rá, hogy végülis 'megérdemeltünk', mivel "véletlenül" az autó csomagtartójában felejtettük a csíkos plédet,amit még a partra vittünk ki, a strandra. Tehát ez a cserekereskedelem :) Biztos a bácsi is örült neki,amint észrevette a cserét :)

Képek hamarosan a facebookon, amint fel tudom tölteni a "szupergyors" internettel...

Hát, sok idő eltelt már azóta, hogy utoljára írtunk a blogra. Viszont jó pár dolog történt velünk,s nem is tudom, mivel kezdjem. Talán csak az érdekesebbeket említeném.

Ilyen volt a Krüger Nemzeti Park. Pénteken indultunk délután,elég későn értünk oda a szállásra, de megérte ennyit autókázni. A lakhelyünk a 'vadonban' volt, egy kétszintes ház, legalább 8 férőhellyel, 2 fürdőszobával, bárpulttal, és kerttel természetesen. Amikor átvettük a kulcsot pénteken este, közölték velünk, hogy ha másnap elmegyünk otthonról,még véletlenül se hagyjunk nyitva semmilyen nyílászárót,mert hazatérve igencsak érdekes meglepetésben lehet majd részünk. Hát, mivel nem szerettünk volna 'állati' látogatókat a szobánkban, bezártunk mindent. :)

Másnap hajnali 4-kor keltünk. Ami eléggé nehezünkre esett, hogy kimásszunk a szuper baldachinos ágyból. De a látványért mindent!

Hihetetlen élmény volt ennyi vadon élő állattal találkozni, ilyen közelről. Láttunk: oroszlánt, gepárdot, leopárdot, elefántot, zsiráfot, majmot, vizilovat, krokodilt, hiénát, sast, sólymot, teknőst, bivalyt, impalát... és hirtelen nem is jut eszembe az összes. /Képek a facebookon :)/

A legviccesebb az volt, amikor kiültünk az autónk tetejére egy-egy üveg savannával - ami persze tilos volt -, és onnan szemléltük a vonuló elefántcsordát.

Egyetlen egy negatívumot említenék itt meg, az pedig a Melarone nevezetű gyógyszer, persze a malária ellen. A többiek is éreztek egyet s mást tőle, de nekem konkrét hasgörcseim voltak, gyomorémelygésem, fejfájásom, és még sorolhatnám...Mivel hogy elég sok mellékhatással rendelkezik. Hát, nálam jelentkezett is jó pár. Viszont muszáj volt bevenni azon a területen.

Másnap ismét korán keltünk, bár nem hajnali 4-kor, csupán csak 6 órakor. Az előző napon vásárolt térképes füzetben felfedeztük, hogy a Krüger Park melletti megyében számtalan vízeséssel találkozhatunk. Így hát szedtük a sátorfánkat és az energiáinkat, majd sorban meglátogattuk a legtöbb vízzuhatagot,amire jutott időnk vasárnap. Mondanom sem kell, azt hiszem, hogy csodálatos volt mindegyik. Mi lesz majd, ha meglátom a Viktória waterfall-t? Már előre félek :)

A tájékoztató füzetből megtudtam, hogy itt Afrikában található a világ legöregebb fája is, amely egy 6000 éves baobab fa, és ezzel a világon a legszélesebb is. Állítólag 40 ember kell hozzá, hogy körbe tudják ölelni. Szerintünk, még több is.

Mivel ez a fa-látogatás már nem fért bele ebbe a vasárnap napba a vízesések után, így azt egy későbbi hétvégére tűztük ki célul.

Nos, ez a hétvége a szülinapomra esett - természetesen :)

Pénteken a Szivecském által készített szülinapi torta, és a néhány savannah- tequila kombó után, másnap következhetett a fa-látogatás.

Ismét korán kellett indulni,és legalább 5 órát kocsikáztunk. De azt gondolom, hogy azért az élményért,amit akkor éltem át,mikor megláttam, megöleltem a hatalmas baobabot, megérte. Azon gondolkodtunk, vajon mi mindent mesélhetne ez a növény, ha beszélni tudna... Arra viszont kíváncsi lennék, milyen érzés tölti el,mikor magába fogadja a rengeteg turistát, hogy elfogyassza a kinti büfében megvásárolt drinket. Ugyanis, ha még nem említettem volna, a baobab belsejében egy aranyosan kialakított kis kocsmával szembesültünk. na jó, inkább pubbal. Szuper bárpulttal és néhány paddal. Azt hiszem ez az, amit mindenkinek ki kell próbálnia - mindenképpen!!

Találtunk még egy óriási Baobab fát, ami már csak a Giant Bobab nevet viselte,és még a belsejébe sem lehetett bemenni. Na jó, viccet félre téve, ez is kétségtelenül 'Giant' élmény volt. Nem szabad kihagyni.

Az elmúlt hétvégék alatt sem unatkoztunk. Voltunk bowlingozni,a Magic Companyban játszottunk sokat: beváltod a randot cointokra, amivel működnek az infantilis játékok. A végén x-ért, amit összenyertél, vehetsz egy gagyi valamit,ami természetesen a kínai piacon tized annyiba kerül.Tehát nem éri meg. De nyilván nem is az a lényeg.) Ezen felül rengeteget ettünk, braiioztunk, társasoztunk, kártyáztunk, elköltöttünk egy rakat pénzt az octoberfesti sörfesztiválon, és rendeztünk egy nagyon mókás Halloween Partyt.

Stílusosan mindenki annak öltözött,ami a legközelebb áll hozzá... :) Szivecském volt Mr. Hippie Man, én Mrs. Hippie Gipsy, Nani Mrs. Witch-Bunny, Zsolti Mr. Vampire. Faragtunk tököt, vizipipáztunk, táncoltunk, ettünk-ittunk, jót mulattunk.

Sikeresen betábláztuk magunkat a maradék hétvégékre, így gyorsabban telnek majd a napok. És végül,de nem utolsó sorban, jól érezzük magunkat!

Ezen a hétvégén Durbanbe megyünk, egy kicsit passzívan is kell pihenni. Ha valakit érdekel, ide megyünk, már alig várjuk:

http://www.roomsforafrica.com/establishment.do?id=2214

Mielőtt még elfelejtem, valószínűleg már biztos, hogy januárban jövünk vissza újra, előreláthatólag minimum 2 hónapra. És aminek én örülök a legjobban, hogy nem itt a Cedar Hillben leszünk, hanem egy másik lakóparkban töltünk el újabb néhány hónapot. Csak remélem valóban nem sírom ezt vissza :)

Eleg reg nem hallattunk magungrol. Ennek legfobb oka a korlatozott nethozzaferesunk. Otthon csak 3G modemmel tudunk netezni, ami valtozo mertekben funkcional a hasznalhatatlanul lassu, es az egesz elviselheto kozott. A skala jobbik fele viszont csak joval ejfel utan, neha neha hetkoznap napkozben erheto el. Valamint az irodaban, amikor dolgozok. Egyik sem a legkenyelmesebb idopont :):)

A masik ok, hogy a szabadidonket sikerul egesz jo szazalekban aktivan tolteni. En ejszaka dolgozok, utana kb. delig alszom. Kozben niki altalaban fest, vagy foz. A delutanok kondizassal, vasarlassal telnek, viszont eleg sokszor kell elokeszulni az ejszakai munkara, ami sokszor szelte mar keresztbe az elozoleg elkepzelt terveket.

A hetvegek viszont szabadok, ami jo hir, remeljuk igy is marad. Az elejen meg ismerkedtunk a varossal, es bar a lakas nagyon jol felszerelt, egy ket aprosagot meg be kellett szerezni, hogy teljes legyen a konfort :) Majd hodoltunk egy itt nagyon nepszeru es elterjett szokasnak, amit a helyiek csak Braainak mondanak..azaz grilleztunk :D Eloszor csak ovatosan kezeltuk a husokat, bar a mennyiseg igy is kitartott par napig, de kesobb mar emeltuk a szintet, es meretes ketkilos husikat raktunk az izzo parazs fole.

Masodik hetvegen mar a Lion parkot latogattuk meg, ez volt ugyanis legkozelebb hozzank. Joburgi mertekkel merve mar mar csak a szomszedig kellett menni. Simogattunk kisoroszlanokat, nagy zsirafokat, meg hasonlok. Nagyon szuper volt, de a hely varoshoz valo kozelsege, es az ebbol fakado szukossege erezheto volt.

Szinten nem tul messze, de mar joval a varoson tul egy to kozeleben talaltunk egy majom, es egy elefant rezervatumot. Az erdekessege ennek az volt, h ezt utban Botswana fele fedeztuk fel, ahol is a Mokolodi szafariparkba akartunk menni, viszont "csak" a hatarig jutottunk, ugyanis Zsolti kollega felesegenek madakaszkari utlevele nem volt compatibilis az orszaggal. Az oda es vissza kocsikazgatassal el is ment a napunk (kozel 1000 km-t autokaztunk ossze). Masnap viszont karpotoltuk magunkat majmokkal. Egy nagyon szepen kialakitott, elkeritett parkon vezettek minket vegig, mikozben kedves kis majmok probaltak kipakolni a taskakat, vagy epp a menetrendszerinti buszjaratot latva bennunk a fejunk tetejen "utaztak" egy kicsit, fizetsegkeppen megszabaditva minket bolhainktol. 

Az elefanos mulatsag viszont meghokkentoen sokba kerult volna, igy azt hatarozatlan idore elhalasztottuk.

Kepeket leginkabb a facebookra toltogetjuk (haladunk a korral :P:D), ott lehet nezegetni :)

Arról még nem is meséltem, hogy, hogyan érezzük itt kinn magunkat, megszoktuk-e már a kinti légkört, és jelentkezett-e már a honvágy nálunk. Akkor most írok egy keveset erről is, legalábbis a magam nevében.

A honvágyat én még nem érzem, de ez valószínűleg azért is van, mert még csak rövid ideje vagyunk itt ahhoz, hogy erősen előjöjjön. A másik pedig, hogy olyan szuper búcsúztatóink voltak, ami jelentősen megnövelte az energiáinkat, és teljesen fel vagyunk töltődve még mindig. Persze azért azok az emberek,akik a legközelebb állnak hozzánk, már megjelentek a 'hú de megölelném!' listán..

Ezért nagyon jó érzés az, hogy itt vagyunk egymásnak,és amikor szeretethiány tör ránk,csak egymás nyakába borulunk,és minden megy tovább.

Pont azon nevettünk egyik nap, hogy milyen sok esemény lesz ősszel. Most 10-én lesz a névnapom,és akkor leszünk 1 évesek :P Október 14-én lesz az én szülinapom, november 13-án meg  a Mikié. És az volt a poén tárgya, hogy kiket hívjunk meg a házibulinkra :))) Nyilván, az itt lakó magyar kollégákat és feleségeiket, de lélekben Ti is velünk lesztek..

Meg persze szeptember 16-án lesz Edit nap is, ami a családomból 3 embert is érint: az Édesanyucimat, a Nagymamámat, és a Nővéremet is. Majd egy afrikai képeslappal meglepem Őket :) Októberben lesz még a Mama szülinapja is és a Keresztapumé is. Sajnos a nagy családi banzájról idén lemaradunk... De sebaj, majd skypolunk;)

A kinti hangulatot egyébként meg kezdem megszokni.

Ami furcsa, és nehéz átállni, az az, hogy egyedül nem mehetek sehová. Otthon már természetes dolognak számított, hogy amikor egy kicsit szerettem volna kiszellőztetni a fejemet, elmentem sétálni, vásárolni, vagy csak úgy ki az utcára, hogy ne a lakásban legyek. Most ez itt nincsen. Itt egyedül tilos bárhová is menni, és amúgy meg eltartana egy óráig is, mire eljutnék valameddig, feltéve,ha nem tévednék el :)

Viszont még jó, hogy van kert, így legalább nem a lakásban töltöm az időmet,hanem kinn. A hőmérséklet mellesleg nagyon kellemes, napközben 30 fok is lehet a napon, pedig még csak tavaszodik:)

Szokatlan még az is, hogy nem kezdődött szeptemberben a tanítás, nem kellett tanmeneteket írni, készülni az órákra és nem várt semmiféle nyüzsgés és hangzavar szeptember elsején. Nincsen munkahelyem, ahová be kell járni, nem késem el sehonnan, és akkor dolgozom-festek, amikor csak akarok. A magam ura vagyok. Nem utal a csepeli önkormányzat fizetést a bankszámlánkra, hanem nekem kell festenem azért,ha pénzt szeretnék. Ez elég fura még. Bár, azt hiszem a gyermekkori álmom válik valóra, ha ez sikerül... Úgyis utáltam korán kelni és hévezni:) A gyerekek nagyon hiányoznak, meg a 'Niki néni' is,de majd szépen lassan megszokom. Ha nem lenne annyira rossz a magyar közoktatás és a pedagógusok fizetése, akkor valószínűleg többet gondolkodtam volna azon, hogy eljöjjek-e ide, Dél-Afrikába. De akkor meg nem lenne időm a festésre, rajzolásra... Nincsenek véletlenek, az egyszer biztos!

Még jó, hogy Miki (is) lelkiekben támogat. Már megbeszéltük, hogy Ő lesz a managerem, és 49%-ban részesül, az eladott képeim árából. Csak azért nem 50%-ban, mert akkor nem maradna elég pénz a táskákra,meg a cipőkre:))) Na jó, nem ám, mi most lakásra gyűjtünk:P

Egyébként többnyire éjjel dolgozik, ami nem rossz, hiszen elmegy este fél 9-kor és hajnali 4kor már ágyban van. Délig alszik, és miénk egy szabad délután.

Tegnap pedig csodák csodájára sikerült elosztós hosszabbítót szereznünk, aminek a segítségével végre netezhetünk a teraszon - mert ugye csak kinn tiszta a skype:) Valamint egy szuper palacsinta sütőt, ami igaz,csak 22 cm-es, de sebaj, mert kárpótol minket a hátuljára szépen felírt és rajzzal dekorált palacsintarecept. Majd lefotózom, nagyon vicces.

Tehát pénteken palacsinta parti a terv, és skype.

Puszilunk mindenkit!

Gondoltam, írok Nektek egy keveset, hogy ne unatkozzatok.

Most egyedül vagyok itthon, Miki mától éjszakás. Aminek valójában örülünk, mivel így tudok aludni, nem kell a horkolást hallgatni :P, és 2 körül már fel is kel, és miénk egy szabad délután, egészen este kilencig kb :) Na jó, nem horkol, csak hangosan szuszog:P

Viccet félretéve, ha az időt nézzük, így tényleg sokkal többet tudunk együtt lenni, és sokkal több programon tudunk részt venni, mintha nappal kellenne bennt lennie reggel 9től du 5ig.

Itt a boltok 6kor bezárnak, maximum a superspar van nyitva talán fél 8ig, így délutánonként jön jól a szabadidő. És persze a péntek, amikor semmi dolgunk, és kezdődhet is a hétvége.

Az internet itt elég rossz, most is 3Gvel netezek, nyitott teraszajtónál, ha behúzom, már elmegy a net, a szobában pedig esélytelen, hogy felvegyem a kapcsolatot a külvilággal.

Tegnap elmentünk bowlingozni a többiekkel - mától, már nyolcan vagyunk,tegnap hatan voltunk - a Monte Casinoba. A legviccesebb az, hogy mezítláb játszottunk. A pultos csaj,akinél kifizettük a pályát, kérdezte, hogy kérünk-e cipőt. Ami furcsa, hiszen Magyarországon, azt kérdezik, hányas cipőt kérsz, nem pedig azt, hogy szükséged van-e rá. Így nemmel feleltünk. És csodák csodájára nem mi voltunk az egyetlenek, akik cipő nélkül  játszanak, talán csak 2-3 fekát láttam,akik nem mezítláb gurítottak. És higgyétek el, sokkal jobb volt így, mint abban. :)

Azt még el akartam mesélni, hogy nekem nagyon furcsa volt azzal szembesülni, hogy nincsen tömegközelekedés - metró, villamos, troli, de még egy busz sem. Itt vagy kocsival jár az ember, vagy pedig gyalog. Számtalan fekát láttunk már dobozzal, szatyorral a fején, sétálva, olykor-olykor gyerekkel a kezében. Sokszor cipő nélkül. Már megszokott látványossággá váltak az út mentén kóborgó mezítlábas négerek. Csak azt nem értem, miért nem járnak bringával? Tudod, ki gyalogolna órákon át... :) Mert ugye Johannesburg hatalmas, simán van kétszer akkora, mint Budapest. Nem magasak az épületek, hanem hatalmas területen fekszik a város. Eddig Sandton cityben láttam csak nagy épületeket, de az sem olyan volt nyilván, mint New York, de legalább azt élveztem, hogy a kocsiból nem láttam a tetejüket.

Viszont történt egy szuper dolog. Amint kijöttünk a művészboltból, amit nagy örömömre megtaláltunk, besétáltunk egy galériába. Egyből lebuktam, hogy artist, meg minden, erre kaptunk egy névjegykártyát, ahová valószínűleg mehetnek is a festményeim. Amúgy röhejes árakat láttunk, ezek után simán 1000 randért adom a legkisebb képemet..

Nos, egyelőre ennyi, még jelentkezünk:)

N

Tegnap festettem egy nőcit, lehunyt szemekkel,hatalmas hajkoronával,ami elfedi a testét.

A feka takarító néni szerint nice,nice és beautiful :)

Ami ma készült - ugye mondanom sem kell, hogy egy fát ábrázol:) - arra is azt mondta, hogy nice, majd megkérdezte mennyiért akarom eladni. Én válaszoltam neki, hogy még nem döntöttem el. Erre benyögte, hogy szerinte 500 RND-ért megvennék. Hát, azért remélem ezret is ér:) És az még mindig kevesebb, mint 30ezer forint.

Egyelőre reméljük a legjobbakat.

Ha minden jól megy, a hétvégén elmegyünk egy kicsit szórakozni a Monte Casinoba. Grace szerint ott kelendőek lennének a műveim. Kíváncsivá tett. Majd két gintonic között megérdeklődjük, nincs-e szükségük néhány eredeti, híres Dajka képre :P

N

Igen, sajnos történt egy kis baleset a konyhánkban, a „szuper” villanytűzhelyen.

A történet lényege az, hogy miután elfogyasztottuk az ízletes fűszeres csirkemellet, a szójaszószos salátával és a kukorica körettel, úgy döntött kedves Mikike, hogy ő még főzné egy darabig a köretet, mondjuk még egy órán át, hogy hátha megpuhul, és holnap nem kellene erőlködnie a rágás közben.. Fel is tettük a tűzhelyre, de közben fogyott a bor, lankadtak a tekintetek, és hirtelen eszünkbe jutott, milyen jó lenne ágyból filmet nézni.. Nos, ennek az lett a vége, hogy reggel hétkor kipattant a szemem, mi ez az oltári bűzös égett szag a lakásban. Első gondolatom, még félálomban az volt, lehet, valaki kávét főz, és kicsit ottfelejtette a tűzhelyen a kotyogóst. Majd ráeszméltem, hogy ez badarság, és kimásztam a konyha irányába. Hát, a bűz tőlünk jött. Egy fekete lábos éktelenkedett a tűzhelyen. Még a tetejét sem tudtuk leszedni, valószínűleg az is ráégett. Azonnal kitártuk az összes létező nyílászárót a házban, és vártuk a tiszta levegőt.

Közben találkoztunk a takarító nénivel, akitől megtudakoltuk, hol lehetne kidobni ezt a bűzgombócot, lábosostól, mivel erre akkor már nem tartanánk igényt.. Fura mód nem nevette halálra magát a béna fehér magyarokon, csak közölte, hogy majd ő kidobja. Mi köszönjük szépen.

N

Találtunk egy viszonylag olcsó élelmiszer boltot is. Legalábbis belebotlottunk olcsó termékekbe. Vettünk majdnem másfél kilogramm csirkemellet átszámítva ezerkétszáz forintért, szójaszószt egy ötszázasért, igazi száz százalékos narancslét. Ami nem olyan, mint nálunk, egy cseppet sem édes, és még rostos is. Mintha most facsarták volna frissen. Fincsi.

Majd a hús mellé kerestünk valamilyen köretet. Hát, csak nem vesz az ember az első napokban krumplit, vagy fehérrizst. Gondoltuk, kipróbálunk valami igazi afrikait, valami újat, amit eddig még nem ettünk. Így került a kosárba egy kinézetre búzatöret és rizs keveréke valami. Amiről, mikor megfőztük, kiderült, hogy valójában fehér kukorica. Főztük két órán át, és még így sem lett igazán puha. De az íze nem volt rossz. Mint, a kukorica :)

N

Tegnap elmentünk egy hatalmas bevásárló részlegre. Nehezen tudnám összeszámolni, mennyi bolt lehetett egy helyen, de annyi biztos, hogy rengeteg.  Amit nagyon vártam, az a Flowerspot nevezetű boltocska. Nehezen, de sikerült vásznakat szereznünk, elég nevetséges áron. Legalábbis Magyarországhoz képest biztos. 4 vászonnal jöttünk ki a boltból, egy terpentinnel, és egy kis palettával (mert ugye azt otthon felejtettem) és fizettünk körülbelül kilenc ezer forintot. Ami valljuk be, elég csekély összeg, már ha csak a vásznakat nézem. Nálunk egy vászon kerül ennyibe, ha le van árazva… Itt egy nagy vászon volt három ezer, a többi persze még olcsóbb. Nagyon örültem neki. És azt is felfedeztük, hogy van egy kis képgaléria a közelben. Felmerült bennünk az ötlet, hogy mi lenne, ha a festői pályafutásom abban a galériában kezdeném. Megkérdezzük majd, hogy bevihetem-e oda kitenni őket, hátha megveszi valaki.
De ha végre eladom az első képem, biztos, hogy leiszom magam egy jó nagy adag gintonic-kal vagy egy ciderrel! :)

N

No..hat megerkeztunk. A repulout viszonylag esemenytelenul telt. Ket erdekesseget azonban megemlitenek. Az egyik a frankfurti repteren tortent, amikor is a hangosbemondoban kozoltek, hogy Buenos Airesbe tarto gepnek a viharos ido miatt tobb uzemanyagra van szuksege, es onkentes utasokat varnak, akik fizetik a tobbletkoltsegeket :):) A masik erdekesseg, annak a repulonek a meretei voltak, amivel Joburgba jottunk. A teljes hosszaban ket emeletes gep szarnyain lazan lejatszhattuk volna a hazifocibajnoksagot.

A repteren sofor vart minket, aki elvitt az irodaba, ahol megkaptuk a kocsit (Hyundai Getz, pici de legalabb lomha), es a lakaskulcsokat. Futolag talalkoztam egy ket ismeros arccal, elinteztunk egy ket papirmunkat, aztan mentunk a szallasra, ahova Andras kalauzolt el minket. Utkozben jokat mulattunk, hogy rossz helyen ulunk, meg hogy az elso kanyarnal rossz oldalra akartam menni, meg persze az index helyett ablaktorloztem, de azert eljutottunk Cedar Hill-be, ahol a lakasunk van. Itt ismet mosoly kerult a szankra, mert szebb mint amire gondoltunk :) Ket haloszoba, ket furdo, nappali-konyha, terasz, es kert. Minden szepen berendezve, tv, dvd lejatszo, meg ami kell. Hamar behordtuk a cuccainkat, mert Andrasek ebeddel vartak minket. Utana kipakoltunk, es kicsit korulneztunk a kornyeken.

Tegnap, meg ma mar dolgoztam, igaz meg csak csonkanapokat, igy delutan el tudtunk menni Woodmeadbe, ahol egy nagy outletszeru uzletkomplexumot nezegettunk vegig. Itt sikerult vasznakat venni, h Niki se unatkozzon otthon, mig en tavol vagyok.

Hetvegere tervezzuk, h bemegyunk a belvarosba, Mandela scuare kornyekere, ahol egy kicsit pezsgobb az elet, esetleg egy Lion parkos latogatas, vagy egy BBQ party..majd meglatjuk.

 Utazasunk mar indulas elott is izgalmasra sikerult. A vizumintezes enyhen fogalmazva sem ment gordulekenyen. Misem bizonyitja ezt jobban, hogy az utleveleket 3 es fel oraval az indulas elott sikerult atvenni a nagykovetsegen. A lenyeg viszont, hogy a kezunkben van, es immar az ellenorzest is tulelve varakozunk, hogy megkezdodjon a beszallas.

Az utolso hetvegenk ennek ellenere kellemesen telt. A pentek esti bucsuparty (koszi mindenkinek a reszvetelt), es a vasarnapi csaladi kertiparty is segit majd abban, hogy kibirjuk ezt a ropke par honapot nelkuletek.

Lassan indul a gep, es kezdodik egy olyan utazas, ami biztosan kulonbozni fog az elozoektol.

 Hat jopar honap eltelt mar, hogy utoljara megnyitottam a blogot. Valojaban a romaniai kikuldetes a kozelsege, es az ennek koszonheto gyakori hazalatogatasnak koszonhetoen nem volt annyira elviselhetetlen..cserebe az elvegzett munka embert probalo feladat volt..de tuleltuk, blogbejegyzesek nelkul is ;) :D

Lassan eltelik a nyar, meg egy jo kis bulgariai nyaralas var rank augusztusban. Szerencsere ezt az idoszakot sikerult otthon toltenem.

Ennek az idoszaknak viszont vege szakad szeptembertol. Eddigi Ericssonos palyafutasom leghosszabb utjara keszulok. Szerencsere nem egyedul (mashogy nem is tudom, hogy birnam). Ezuttal nem csak kollegak tartanak velem, hanem az en kis Torpillam is. Nem kis aldozatokat hozva itthon hagyunk csapot papot, es meg sem allunk Johannesburgig. Elorelathatolag egy ropke hazalatogatast kovetoen, ami december 16., es januar 10. kozott lesz, tavasszal jovunk vegleg haza, annak is a kozepe, vege fele.

Egyenlore ennyi..bovebb informaciokkal, es majd a mindenfele elmenyekkel kesobb jelentkezem itt :P

A ropke irani ut utan jottek az unnepek. Pihi, kaja, pia, haverok, buli, fanta :) (az utolsot leszamitva tenyleg volt minden dogivel :) )

Am eljott az uj ev, es nem kellett sokaig szotyizni otthon, es maris a repulon talaltam magam. Egyre nehezebb osszepakolni a cokmokot, kivonszolni a repterre, es egyre nehezebb tavol lenni otthonrol. Pedig most igazan nem mentem messze, epp csak a szomszedba neztem at..Bucharestbe. Cserebe viszont nem csak egy gyors barati latogatas erejeig maradok, hanem berendezkedhetek par honapra.

Tegnap erkeztem, igaz ejfel utan.. csak kipakoltam a kis neszeszereimet a furdoben, a fontos papirokat bezartam a szefbe, es mar zugtam is aludni. Koran volt ma reggel, es az 1 oras idoeltolodas miatt is rovidult az alvasra szant ido. Jo nagy ho van, meg jo nagy hideg, meg kod. Egyenlore ennyit lattam Bucharestbol, meg az iroda ablakait..

Eleg nehez hozzakezdeni ehhez a poszthoz. Az elso benyomasokrol szeretnek irni, de meg mindig a hatasa alatt vagyok. Nem lehet semmihez sem hasonlitani a latottakat. Teljesen sajatos epuletek, parkok, tele butorboltokkal (legalabbis a kornyeken ahol lakunk), meg persze szonyegarusokkal. A legkisebb sarki bolttol, az oriasi tobb emeletes, indusztrialis monstrumig. Rengeteg edessegbolt..ahol a legkulonfelebb nyalangsagok kozul lehet valogatni..a kandis cukorkatol, az 5 fele pisztacian at, a datojan keresztul, a szaritott gyumolcsokig, es persze a karamellas magokon at, a tomeny edessegekig minden, de tenyleg minden. Fel orat nezelodtunk egy ilyen boltban, es egyszeruen nem tudtuk eldonteni a sok finomsag kozul melyiket is valasszuk. En vegul ugy dontottem, h veszek egy adag pisztaciat, amig eldontom a kerdest :)

Az etelekkel mar nem ilyen jo a helyzet. Eleg sokat tekeregtunk vacsoraszinhely utan kutatva, es nem is sikerult eddig jol valasztani. Viszont egy narancs-, ill. granatalmafacsarogeppel felszerelt arusnal felfrissitettuk magunkat, valamint elkepettunk egy helyi kenyerszeruseg keszitese lattan, amit aztan gyorsan meg is kostoltunk meg melegeben. Eleg nehez leirni..inkabb megprobalok vinni belole kostolot, csak a sok edesseg mellett (azt hiszem muszaj lesz mindegyikbol vinnem :D:D) nem tudom, hogy fog elferni.

Meg egy nagy elmeny volt, mielott a munka zombikepzo tanfolyama magabadaralt volna, ez pedig a kozeli park volt. Egy szepen karbantartott, gyonyoruen kiepitett park, ami egy kisebb allatkert is egyben..vagy inkabb madarpark :) Ami erdekes, h publikus szabadteri konditerem, vagy inkabb felnott jatszoter is resze a parknak..egyszerre mokas, szorakoztato, es sportos.

Kinezve az iroda ablakan pont ralatni a varos felett tornyosulo hegyekre, ahova szeretnenk elmenni egyet turazni..de var rank a munka..

Utra keszen, osszecsomagolva ulok mar a gep elott, mar csak ez a par sor hianyzik, es a gep is a taskaba kerul. Igen, megint utazok. Igaz csak egy ropke hetre, de most valahogy nagyon nehez a taska, pedig alig viszek valamit.

Iran..megint egy arab orszag. A kis tajekoztatofuzet kulon figyelmeztet: alkoholt meg se probaljak becsempeszni, es amennyiben ez lehetseges, keruljem az alkohol fogyasztasat mar a repulogepen is. Nah persze. Es az utolso meztelen kepet is toroljem le a geprol, mert az nem kivanatos dolog..majd csak megleszek valahogy nelkuluk :)

 Mivel Romabol mar az elso ket het alatt is lattam eleget, es a masodik ket heten melegebb volt mint valaha barhol, az aktivitasom finoman szolva is a beka segge alatt kuporog. Ebbol kovetkezik, h sokminden erdekeset nem tudok irni rola.

Viszont, ahogy igertem (megha idoben kicsit elcsuszva is) a marokkoi etelekrol van mit meselni..es ha mar etelek, akkor hozzacsapjuk az olasz tapasztalatokat is.

A salei szallasunk csodalatossagarol mar irtam..de ehhez hozzatartozik az is, amit az asztalra tettek, amikor felkeltunk (akkor amikor felkeltunk), es azok az estebed koltemenyek is, amik tobbnyire elkapraztattak minket.

A "reggeli" (ami neha delutan 4-kor volt, tekintve, hogy ejszaka dolgoztunk) bar nagyon teljes volt, mindig ugyanaz volt. Piritos vajjal, es sajttal, kalacs (ez neha natur, neha csokis/kakaos), erdekes kinezetu palacsintaszeruseg lekvarral, es egy masik erdekesseg, ami talan egy ures pizzahoz hasolnithato, de azert nem az :) lenyeg, h sos volt, es finom :D Es hozza egy kancso fincsi frissen csavart narancsle (erre mar Szudanban sem volt nehez raszokni :D) Erdekes mod valtozatlansaga ellenere, mindig jol esett a bo reggeli..csak nagyon a vege fele kezdett el zavarni, h mindig ugyanaz...

...ellenben a vacsoraval. Harom het alatt talan 2-3 alkalommal fordult elo, h ismeros etel kerult az asztalra. Altalaban valamilyen salataval kezdtunk (levest ok sem nagyon esznek), a paradicsom, az olivabogyo, es a sajt szinte allando resztvevo minden etelnel, de a salatakban mindenkepp..erdekes volt meg a hallal megbolonditott tesztasalata. A foetelek nagyreszt egy tipikusan marokkoi talban keszultek, es ugyanebben talaltak. Egy egetett agyag melytanyer egy kupszeru magas tetovel fedve. A zoldsegekkel egyutt fot marha, csirke, vagy hal jellegzetes izt kapott ennek koszonhetoen. Egy masik erdekes es izletes etel, amit mi csak marokkoi huslevesnek kereszteltunk, egy gus gus tal, amit repa, csirkehusi, meg ugy szerintem minden olyan "kellek" diszit, ami a huslevesben is megtalalhato..es jott hozza a marokkoi eros pista, amit valamilyen ontetben kellett elkeverni, es azzal meglottyinteni a tal tartalmat. Ez kulonosen izletes volt..egyszerre volt ujdonsag, es emlekeztetett valami hazaira. A gombamartasos steak krumplipurevel viszont akar otthon is keszulhetett volna..cserebe isteni volt :D A desszertek mar nem voltak annyira valtozatosak, sokszor kerult az asztalra mar ismeros inyencseg..azert elvezettel fogyaztottuk a gyumolcstalaktol, a karamellas pudingon at a piskotakig mindet :D

A friss narancslerol mar irtam..a francia borokrol nem nagyon akarok irni, amikor nem dolgoztunk aznap este, akkor lecsuszott egy-egy uveggel vacsora kozben (szemely szerint a magyar borokat en jobban szeretem), ami viszont meg meger egy par szot, az a tea. Alapjaban veve a berlini toroknegyedben kostolt teahoz hasonlo, de kulonleges, fuszeres mellekize miatt kulombozik tole..es pici, a felespoharnal alig nagyobb poharakbol horpintik fel..eros, mint a kave.

Roma..ahol a pizzazok olyanok, mint otthon a kebabos..es oszinten szolva eros kozepes..meg a lazanja csak csak, de a pizzak..egy ket helytol eltekintve szora se meltatnam (es ami nem, az sem egy vilagszam)..vagyis igen, mert az egyik helyen eletem legszarabb pizzajat hagytam ott ket-harom falat utan. Egy javaslatnak hala, azert helyreallt a vilag rendje, es egy kellemes olaszos kis etteremben karpotoltak egy isteni pizzaval.

Viszont az irodai ettermi koszt zsenialis..a tesztak isteni finomak, olivaolaj minden mennyisegben, paradicsomos mozzarella salatak, grillhusik. Egyszeruek, valtozatosak, es finomak.

Erdekes, h annyira nem hianyzik a hazai, mint mondjuk korabban, amikor mar 2-3 het utan sovarogtam..de azert nagyon jol fog esni egy joo hideg gyumileves, es a rakottkrumpli :) Felteve ha penteken sikerul hazakerulnom, es nem toljak el ismet a hazautat :)

Tegnap osszepakoltam a kis cokmokom..szepen felulre raktam a szennyest, h Ruandara keszulve ki se kelljen pakolni..reggel kijelentkeztem a hotelbol..bejottem meg az officeba elkoszonni a kollegaktol..es amikor mar mar hivtam volna a taxit, h megyek a repterre..jott a telefon, h bocsi, Ruanda torolve, maradni kene Romaban..

..igy hat maradok

Legalabb meg tudom nezni a meccset! :P

Most, hogy mar ossze is csomagoltam a cuccaimat (keszen a Ruandai kiruccanasra is :P), ugy erzem ideje irni egy kicsit Romarol :)

Ez alatt a ket het alatt egeszen ugy mozogtam Romaban, mintha itt laknek..megjegyeztem, hogy hol jo felszallni a metrora, hogy aztan a kijarathoz legkozebb szaljak le, es mar a buszjaratokat is kezdtem kiismerni..keresgeltem a helyeket, ahova szivesen jarnek, ha itt laknek..es termeszetesen ahogy csak tudtam, kerultem a turistakat..akikbol rengeteg van..legfokepp amerikai.

A fobb nevezetessegek nagyon gyors kipipalasa utan, inkabb olyan dolgokat probaltam felfedezni, amik nem hiszem, hogy barhol is megtalalhato lenne Roma nevezetessegei cimszo alatt. Setaltam lakoparkokban, egy uzleti negyedben, parkokban..es persze azert a belvarosban is, amit en szemelyszerint elveztem..viszont sokmindent nem lehet roluk irni :D

A vb meccseket azert sikerult olyan helyeken nezni, ami teli volt kulfoldiekkel..szerintem egy berlini kocsmaban sem volt tobb nemet, mint mondjuk a Drunken Ship nevre keresztelt, nevehez igencsak hu pubban..pedig az angoloknak szurkoltam :P Azt viszont elmondani sem tudom mennyire kiver az ideg attol, h a jaratom haza kepes pont abban a kvazi 2 oraban a levegoben tartozkodni, amig a hollandok legyurik a brazilokat..nem latom majd a vb meccset..ehh..hagyjuk is..A dontot meg mar valszeg Ruandabol nezem..de errol kesobb bovebben :D:D

UI.: Nem felejtettem el a marokkoi elmaradt posztokat..keszulnek ;)

UUI.: Aktivizalhatnatok am magatokat..en is szivesen olvasgatnam am, h mik tortennek otthon..szal harja!!!!

 Mar lassan egy hete vagyok Romaban. Kedden vettem helyi simkartyat, meg hozza mobilnetet (ami valami elkepeszto modon oraalapu elszamolasu adatforgalom helyett :D:D), de azota nagyon arra se volt idom, hogy blogot irjak, nemhogy varostnezzek..kovetkezeskepp Romarol egyenlore nincs sok irni valom..viszont most van egy par lopott percem, igy elkezdem bepotolni a marokkoi elmaradasaimat. :D

Holnap bucsut intunk Marokkonak. Harom heti kemeny melo, es egy-egy rovid, de annal surubb hetvege utan irany haza :) Ennek a tomenysegnek koszonhetoen elegge lefaradtam, es ezert a blogot is hanyagoltam kicsit..legalabbis meg van 3 poszt a fejemben, amit mindenkepp meg akarok irni..az ido viszont konyortelenul halad elore..es jovoheten mar egy masik orszag vendege leszek..egesz pontosan Romaban fogok eltolteni ket hetet. Remelem idom engedi, es gyorsan utol tudom erni magam az irasokkal.

Viszont ti sem voltatok valami aktivak..ez is valtozhatna majd a jovo hettol!!!

Addig is .. Adieu! ;)

..avagy hogyan uzletelnek az arabok.

Az elso hetvegenket Marrakesh meglatogatasaval szinesitettuk. Ez ugy 400 km-re van Rabattol, ugyh kocsikaztunk egy kicsit :) Persze nem usztuk meg anelkul, h a rendorok le ne kapcsoltak volna minket. Az autopalyan 120 a megengedett sebesseg. Minket 122-vel buntettek 400 dirhamra (kb egy 10-es)..es persze senki semmilyen nyelven nem beszel, ami kulombozik a franciatol, vagy az arabtol (legalabbis aki nem uzletel :D), ugyh ezt le kellett nyelnunk..ezek utan nagyon vigyaztunk, h nehogy 110 fele kusszon a mutato..igy a hatralevo ut soaran mar nem kellett nem letezo francia, es arab tudasunkat latba vetni.

Marrakesh az Atlasz labanal terul el, es az orszag egyik turisztikai kozpontja. Ezt nagyjabol erzekeltuk is. Sokkal tisztabbak az utcak, mindenhol kavezok, ettermek, arusok. Pedig valojaban nincs is sok latnivalo..vagyis van, de sehova se lehet bemenni :D. De azert az a feeling, amit a marrakeshi vasarfia tartogatott szamunkra, mindezert karpotolt.

Van egy dolog, amit mar elore tudtunk, es mar az elejen is zavart, de igy az ido elorehaladtaval egyre inkabb idegesit, az az alando keregetes. Sajnos a posztolassal kicsit le vagyok maradva, igy a kesobbi tapasztalatok fenyeben irom ezt. Mosolygosak, kedvesek az emberek, segitenek parkolni, spontan idegenvezeto mindenki, de utana tartjak a markukat..de errol meg kesobb bovebben.

Azt tudtam elore, h ket dolgot szeretnek itt vasarolni. Egy papucsot, es egy Moroccos polot. Az elejen meg nem tudtam, de valojaban kesz csoda, h csak ezzel a ket dologgal jottem el a piacrol. Mihelyt meglattak rajtunk, h erdeklodve nezzuk a borpapucsokkal telezsufolt standot, maris legyeskedtek korulottunk, es kinaltak portekaikat. Hosszas probalgatas, alkudozas utan mindketten megtalaltuk a nekunk tetszo darabot..amire azutan szinten nem roviden alkudozhattunk. A nap ezen szakaszan ezt meg kifejezetten elveztem. Kifelejtettem, hogy erdekes modon minden arus szinte folyekonyan beszel angolul. Egy ket kepeslap, es az elmaradhatatlan hutomagnes is a kosarba kerult..amikor megerkeztunk a piacra..hatalmas ter, telis tele arusokkal, szol a zene, hatalmas tomeg..nyuzsi..es az arusok agyafurt kis modszerekkel zsakmanyoljak ki a gyanutlan turistakat. Hipp hopp azon kaptam eszre magam, h egy satorban vagyok, es toljak a kezembe a cserepedenyt, a szonyeget, a festmenyeket, a keseket, es barmit amilyuk volt. S ekkor jott a nap legviccesebb pontja..leultet az arus egy kis szekre, elovesz egy papirt, es huz egy vonalat..ez itt a te oszlopod, ez pedig az enyem..mondja, es felirja, h 1250..a cserepedenyert, es a szonyegert mondja..es odaadja a ceruzat, h most irjam be, h en mennyit adnek erte. Kicsit megilletodve nezek ra, hisz en egyaltalan nem akarom megvenni se a szonyeget, se a cserepedenyt..de batortalanul odabiggyesztek egy 9-est, meg moge ket nullat. Erre o..oke..latod megy ez..nezd nincs itt fonok, szabad az ar..es mar irja is..1100..az o oszlopaba..ekkor kezdtem el magyarazni, h en valojaban nem akarom megvenni a szonyeget..erre o oke, ha tul sok mondjak egy arat..dehat nem akarom megvenni..nem baj mondjak egy arat, amennyiert elvinnem..mondtam, h 600..de nem akarom megvenni..jo jo..latom latom..mit szolnek 400-ert..latod, nincs fonok..oda tudom neked adni 400-ert..ekkor felaltam..szepen megkoszontem az ajanlatot, es mondtam, h nekem nincs szuksegem se szonyegre, se edenyre..rendben, akkor odaadom 300-ert..valojaban nem emlekszem hogyan tudtam eljonni, de vegul sikerult :D

De mihelyt sikerult kiszabadulnunk, maris egy olyan forgatagba talaltuk magunkat egy isten tudja honnan lett turistavezetot kovetve, h csak pislogtunk mint hal a vizben. Nagyjabol egy 70x70 meteres teruleten, mint az idegenvezetonktol megtudtuk, tobb mint 5000 uzletet zsufoltak ossze, es persze vegig is lettunk vezetve mindegyiken..persze mindenhol mondtuk, h nem akarunk semmit sem vasarolni, de kollegara mar huztak ra az inget, h milyen jol al neki, es mondja meg mennyit fizetne erte :D:D Aztan jott meg egy vicces resz, miutan elfogadtak nagynehezen, h nem akarunk vasarolni, az idegenvezetonk tartotta a markat, h akkor honoraljuk a faradsagait.

A varosrol magarol sokat nem tudok irni..kicsit korbejartuk a kozeli parkot, es megneztuk kivulrol a mecseteket..de a nagy melegben nagyon nem is volt sokkal tobbhoz kedvunk. A fentiek kicsit ki is szivtak minden energiankat :D

Sale nagyjabol olyan Rabatnak, mint Buda Pestnek. Igaz a ket varos egyetlen hiddal (bar epp epul a masodik) kapcsolodik ossze. Rabatban nincs sok latnivalo..az a kis oceanpart is a folyotorkolat tuloldalara esik, igy mi is inkabb Sale belvarosat fedeztuk fel egy kicsit jobban. Mondhatom ezt azert, mert a medina (a kozepkori varosfallal korbezart varosresz) kellos kozepen van a szallasunk. Ennek megfeleloen gyalogszerrel vagtunk neki a kis turistaskodasunknak. Szinte ket sarkot sem tettunk meg, maris mellenk szegodott egy mondvacsinalt turistavezeto, aki korbevezetett minket a szuk sikatorok kozott. Az epuletek eleg romosak, de a vallassal kapcsolatosak felujitottak, karbantartottak, diszesek, es tisztak. Es ezekbe nem mehet be turista :D:D Igy, bar nagyon erdekes volt a seta, valojaban nem sokat lattunk. Illetve pont a lenyeg maradt ki :D

Ezek utan lesetaltunk a kis oceanparthoz, ami meglehetosen zsufolt volt. Sokan nem furodtek, inkabb csak napoztak, futottak, fociztak, vagy vmi hasonlo elfoglaltsagot valasztottak. Mi azert besetaltunk terdik az oceanba, amibol a hullamok miatt kisebbfajta elazast szenvettunk, de sebaj..voltam az Atlanti oceanban :D

Sajnos a munka mellett nem nagyon van idonk hetkozben eljarkalnunk ide oda..nemileg szerencse, h a kornyeken nincs is nagyon latnivalo. Hetvegen viszont ellatogattunk egy igazi nyuzsgo arab varosba, Marrakeshbe..de ez majd a kovetkezo poszt lesz :D