Azt gondolom, most már tényleg említésre méltó az internetünk, így mindenképpen megérdemel egy külön bejegyzést.

Amikor megérkeztünk, már akkor tudatosítani kellett magunkban, hogy itt bizony nem úgy működnek a dolgok, mint Európában, mint otthon. Nincsen normális net, csupán a 3G, amit a régi, iPhone3-mal értünk el egy ideig, amíg nem kaptuk meg a Sony Ericsson modemet. Tehát kaptunk egy MTN-es kártyát, amivel szörfölhetünk az interneten. Ami, enyhe túlzás, ugyanis napközben szörnyen lassú, éjjel 2-kor viszonylag jó - de hát, nem mindig bírok addig fennmaradni ezért.

Aztán az iPhone3 úgy döntött, felmondja a szolgálatot, és nem hajlandó továbbra is együtt dolgozni az MTN kártyával, így elhagyott bennünket. Így nem maradt más választásunk, mint munkába szólítani a Sony modemet. Ami sajnálatos módon egy ócskavasnál csak néhány hajszállal jobb. Szóval lényegében használhatatlan. A szobában nem hajlandó működni.

Ezek után úgy döntöttünk, hogy akkor inkább veszünk egy másik modemet, hátha az beválik. Így hát el is látogattunk a közeli MTN-be. De miután közölték velünk, hogy csupán 1200 ZAR-ot kellene otthagynunk, a szívroham elkerülése végett villámgyorsan távoztunk.

Mitévők legyünk? - gondolkodtunk, ugyanis ennyit még elszámolni sem lehet az Ericssonnál. Így hát vettünk inkább egy sima Vodacomos sim kártyát, és kipróbáltuk otthon, hogy a Sony felismeri-e. De csalódnunk kellett, mert bebizonyosodott, hogy ez a modem nem kártyafüggetlen.

Irány a Vodacom! Ott is a modem után érdeklődtünk, de sajnos az olcsóbbik példányt nem tudták felajánlani, mivel nem tartottak raktáron egy darabot sem, és bizonytalan ideig nem is árulták. Ellenben gondolták, rábeszélnek minket a hűségidős - 1-2 év - ám de nem túl drága internetre. Viszont azt nyilván nem fogadtuk el.

Ezek után számtalan johannesburgi számítástechnikai üzletben a kártyafüggetlen modem után érdeklődtünk. Nyilván nem árulnak ilyet sehol!

Ezek után már teljesen kétségbeestünk, hogy akkor mi lesz velünk, vagyis leginkább velem,mert Miki tud az Ericssonból netezni, bár azért nyilván neki is szüksége van rá itthon is.

Eszünkbe jutott még egy ötlet, amit egyébként is el akartunk már intézni. Vegyünk valamelyikünk, vagy mindkettőnk számítógépébe egy expressz cardot, amibe bele tudjuk helyezni a Vodacomos vagy akár az MTN-es sim kártyát, és megoldódik a probléma. (Egyébként Miki céges gépében van ilyen, de hát én azzal ugye nem érek el semmit, mivel azt viszi magával éjjelente.) Így hát az Ericssonban gyorsan megnéztük, hol lehet South Africában ilyen ketyerét beszerezni. Átböngésztünk rengeteg oldalt - de nem találtunk! Ilyenkor van az, hogy: THIS IS AFRICA!

Nem voltam hajlandó ebbe beletörődni, viszont tanácstalanokká váltunk.

Majd egy hétvége előtti napon, amikor fürdőruhát keresgéltünk a Fourways Mallban, hirtelen ledermedtünk egy sportbolt kirakata előtt! Jé, egy Vodacomos modem 400 ZAR-ért! Azonnal be az üzletbe! Nagyon vidámak lettünk, ugyanis azt gondoltuk végre vége az internet dilemmának.. De sajnos nem...

Itthon kipróbáltuk, mindegyik gépen, de nem volt hajlandó az együttműködésre... Az idegroham felerősödött, irány vissza a Vodacomba. A kedves eladófiú legalább fél órán keresztül próbálkozott, majd megállapította, hogy ez a modem nem kompatibilis az én számítógépemmel. Azt a tanácsot kaptuk tőle, hogy vigyük vissza, fizettessük ki velük, majd jöjjünk be újra, és LÁM! Már lehetett kapni az 500 ZAR-os modemet. Ami igaz, hogy kártyafüggő, de már úgyis rendelkezünk Vodás kártyával.

Így hát visszavittük a sportboltba a modemet, visszakaptuk az árát - ami nem volt egyszerű! - és boldogan tértünk haza az újonnan szerzett megfelelő szériaszámú Vodás modemmel, telepítve a Vaio-ra.

És milyen meglepő - nem működött! Másnap irány vissza, újratelepítés, működés. De itthon nem ment továbbra sem, csak az üzletben... Így hát Miki Apple-jével próbálkoztunk. Azt vittük be, arra telepítették rá, és azt használtam itthon esténként. Egy darabig.

Mivel pár napja újra nem akar működni -  benn a szobában.Így hát visszakényszerültem a Sonyra, ami jelen pillanatban "jobban" szuperál...

Szóval, ezt elolvasva, ne lepődjön meg senki, ha nem vagyunk fenn szinte sehol...

Viszont történt egy hatalmas csoda, ami mondjuk valószínűleg csak jövőhéten vagy ki tudja mikor lesz aktuális. Bevezették a Cedar Hillbe az ADSL-t, szóval ezzel megoldódnának az internet problémáink. A papírügyeket már elintéztük, most arra várunk, hogy kopogtasson is valaki az ajtónkon. Bárcsak ez minél hamarabb megtörténne! De azért azt hozzátenném, hogy még az adsl sem lesz olyan jó, mint otthon a legolcsóbb. De legalább lesz. Ha tényleg lesz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.